Cserépkályha
Ha csak egyszer megtapasztaltuk, hogy milyen egy jó cserépkályha melege, azt sose felejtjük el. Ha ez a cserépkályha ráadásul szép is volt, formailag nem az egyszerű ember kocka kályhájaként jelent meg életünkben, hanem egy patinás darab sugárzó melegéhez volt szerencsénk, akkor fejedelmi élményt szerezhettünk ezzel az alkalommal. Nem túlzás ez, hiszen a padkára épített, párkányokkal díszített, gazdag mintás kályhacsempéből készült kályhatest valóban fejedelmi látvány, és valljuk meg őszintén, egy ilyen építmény régen az átlagembernek elérhetetlen dolog volt, és sok esetben elérhetetlen ma is.
A mai cserépkályhák egyszerre őrizték meg a hagyományos megjelenést, és újult meg szín- és formaviláguk. A „régiség” igényesen megépített kályhatípusai valahol örökérvényűeknek mondhatók, mert mindenkinek megdobogtatja a szívét akkor is, ha az ő otthonába nem is férne bele régies megjelenésével. Viszont a mai csempeválaszték szín- és formavilága már a hagyományos ízlésvilágon túl a modern igényeket is maximálisan kielégíti.
Az elegáns külső, ami mindenképpen jellemzi a régi és új stílusú cserépkályhákat. Az ízlésesen kiválasztott égetet kerámia külső ugyanúgy, mint régen m is a lakás ékévé teszi cserépkályhánkat.
Az elegáns külső, ami mindenképpen jellemzi a régi és új stílusú cserépkályhákat. Az ízlésesen kiválasztott égetett kerámia külső ugyanúgy, mint régen m is a lakás ékévé teszi cserépkályhánkat.
Mitől szép egy cserépkályha?
Elsősorban a jól megtervezett formavilág, a lakásba illő, az ott lévő tárgyakhoz és építészeti megoldásokhoz alkalmazkodó elképzelés kivitelezése által lesz szép a cserépkályha. A klasszikus kályhaformákhoz képest a gazdag formavilág nagyobb felelősséget is jelent, mert gyakran nem a jól bevált formák ismétlését kérik a mestertől, amihez viszont az a nehezen megtanulható képesség szükséges, amit ízlésnek nevezünk. Merészebb formáknál, főleg, ha légfűtő betét is kerül a kályhába a szépség mellett a szakmaiság, a kivitelezhető jó megoldás a forma megtartása mellett adja az igazi kihívást.
Ugyanilyen fontos a gondos építés, ahol, bár sokszor rusztikus megoldásokat kérnek, valójában a pontos kivitelezés, a kis felületeknek a kőműves munkáknál sokkal precízebb megvalósítása adja meg a harmonikus érzést a szemünknek, lelküknek.
Vannak konkrét elemek, amik minden kályhatípusnál a szépségérzetet segítik elő. Ilyen egy szép padka fatárolóval a kályha alatt, a padkát és a kályhát elválasztó párkány, a kályha tömegét megtörő formai beugrasztott felső rész, és az ezeket elválasztó, lezáró párkányok. A padka eltérő anyaga megtöri a kályhatest dominanciáját, sőt ki is emeli azt, de a beugrasztott felsőrész eltérő anyagminősége (pl. vakolt felülete) is gazdagíthatja a külső megjelenést. A vakolt felületekbe kis beugrás, kis boltív is kialakítható, ami szintén apró nyüansznyi finomságok ízléses elhelyezését teszi lehetővé ott, ahol a forma megengedi.
Elterjedt stílussá vált az a megoldás, ahol a kályhatest lépcsősen többszörösen eltolt, beugrasztott, sőt egyes részfelületei akár íves kialakításúak.
Téglakályha
A kályhákról élő képünk a régiségben a patinás cserépkályha, vagy a búbos kemence képében rögzült, ami a modern és a rusztikus, a népiestől eltérő építkezési tendenciák miatt csökkentették a régies kályhák, elsősorban a cserépkályhák presztízsét. Ugyanakkor a rusztikus építészeti megoldások a látszó, fugázott téglafelületekkel, különösen a bontott tégla felületek elterjedése a kályhaépítés szakmájában is formai megújulást hozott. Voltak téglakályhák régen is, elsősorban vakolt felületi kiképzéssel, ha pedig látszó tégla volt a kályha külső köpenye, akkor az általában kényszerűségből, költséghatékonyság véget valósult meg. Ebben az esetben az optimális falvastagság miatt az élére állított tégla külső köpenyként való megjelenése nem túl szép megoldásokat hozott a szakmán belül. Majd’ húsz éve az elsők között voltunk, akik a vágott tégla köpenyt először alkalmaztuk, ezzel a felületek hasonlatossá váltak a téglafalakéhoz, viszont kecsesebb, formailag kötetlenebb megoldások előtt nyílt meg az út számunkra. Ezek közül is a bontott tégla félbe vágásával, és nem a rusztikus, hanem az egyenes, vágott felület szabályos megjelenésével kialakított külső köpeny lett a legnépszerűbb megoldások egyike.
A téglakályha ismertetése:
Működési elvét tekintve a téglakályha megegyezik a hagyományos cserépkályhával, belső járatai ugyanolyan bonyolultak és hosszúak, ami által a füstnek van ideje leadnia a tűz által keletkezett hőt, mint ahogy egyben a nagy tömegnek van ideje felvenni ugyanezt az energiát. Ez adja azt a praktikumot, amiért egy kályhát lehet szeretni: kevés fával hosszan tartó meleg.
A téglakályha a nevében hordozza a különbséget a cserépkályhához képest, hiszen a külső köpeny nem kályhacsempe, hanem egy hasonló, „égetett agyag”, a tégla. A hasonlóság mellett azt meg kell jegyezni, hogy a tégla kevésbé tömör anyagú, emiatt érdemes a jó minőségű, tömör téglát használni az építéshez, és a belső tapasztásra is érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni.
A téglakályha külső kialakításában gazdag lehetőség rejlik. Formavilága egyáltalán nem kötött, az ember szabadjára engedheti fantáziáját, és változatos külső fűtőfelülettel álmodhatja meg lakása leendő díszét, fűtő alkalmatosságát. A tégla jól beilleszthető bármely stílusú lakásba, formáját kell úgy megtervezni, hogy egységben legyen a berendezéssel. Természetes anyaga már eleve melegséget kölcsönöz, ami a tűz pattogásával és kellemes sugárzó hőjével meghitt hangulatot teremt a családi estéken. Rusztikus felülete nyers, természetes, régies, de akár modern stílust képviselhet a formai megoldások és a gazdagon variálható részletek felhasználásával. Aki szereti a természetes dolgokat, annak a téglakályha bizonyosan elnyeri tetszését.
Előnye: A külső burkolat alacsony ára jelentős árkülönbséget okoz a cserépkályhákhoz képest.
Hátránya: A kis elemekből való építése több munkát igényel, ami a munkadíjban jelentkezik, de még így is „százezres” különbségek lehetnek a cserépkályha költségvetéséhez képest.
Látszó tégla és Vakolt felületű kályhák
A téglakályhák építésénél két felületi megoldást alkalmazunk. Az egyik esetben a tégla rusztikus, vagy csiszolt, szépen fugázott felülete a végleges látszó felület. Amennyiben az egész kályha látszó téglafelületű, akkor is érdemes a padkát, ülőkét vakolt felületűre építeni, hogy az eltérő felület megtörje a sok tégla látványát. A teljes felületében látszó téglaburkolatú kályhákat ugyanúgy, mint a teljesen vakolt felületű kályhát is elsősorban a ház építészeti megjelenésében és bútorzatában is egységesen régies, népies stílus mellé választják leginkább, de a legtöbb esetben inkább a vegyes kombinációjú megoldások valósulnak meg, ahol egyik felületnek sem teljes a dominanciája.
A másik esetben ugyanúgy téglából van az építmény, csak nem látszó, szépen fugázott a külső, hanem vakolt, festett. Van, aki nosztalgiából, van, aki az egyszerűségre törekvésből kedveli a vakolt téglás kályhatípust. De nem feltétlenül egy búbos kemencét kell magunk elé képzelni, amikor vakolt kályháról beszélünk, bár az is a szép, harmonikus formák közé tartozik. Maga az építőanyag nem szab formai határt, merészebb ötleteket is meg lehet valósítani a régiestől a minimál stílusig. A tapasztalat azt mutatja, hogy általában nem tisztán vakolt felületű kályhákat kérnek a megrendelők, hanem csak részben vakolt, legtöbb esetben látszó téglafelülettel kombinált megoldásúakat. A padka és ülőke, valamint a nagy tömeget megszakító és lezáró vízszintes párkányok eltérő felületi kiképzései azok a leggyakrabban használt variációk, amik izgalmas megoldásokat adhatnak.
A vakolt felület kiképzése egy flexibilis, hőálló anyaggal történik, szálerősítéssel, elkerülve ezzel a hőtágulás során fellépő repedések előfordulását. A végleges felület lehet sima, festett, esetleg fröcskölt-, vagy nemesvakolattal bevont. Színben a színskála bármely árnyalata választható.
Mitől szép egy téglakályha?
Elsősorban a jól megtervezett formavilág, a lakásba illő, az ott lévő tárgyakhoz és építészeti megoldásokhoz alkalmazkodó elképzelés kivitelezése által lesz szép a téglakályha. A klasszikus kályhaformákhoz képest a gazdag formavilág nagyobb felelősséget is jelent, mert gyakran nem a jól bevált formák ismétlését kérik a mestertől, amihez viszont az a nehezen megtanulható képesség szükséges, amit ízlésnek nevezünk. Merészebb formáknál, főleg, ha légfűtő betét is kerül a kályhába a szépség mellett a szakmaiság, a kivitelezhető jó megoldás a forma megtartása mellett adja az igazi kihívást.
Ugyanilyen fontos a gondos építés, ahol, bár sokszor rusztikus megoldásokat kérnek, valójában a pontos kivitelezés, a kis felületeknek a kőműves munkáknál sokkal precízebb megvalósítása adja meg a harmonikus érzést a szemünknek, lelküknek.
Vannak konkrét elemek, amik minden kályhatípusnál a szépségérzetet segítik elő. Ilyen egy szép padka fatárolóval a kályha alatt, a padkát és a kályhát elválasztó párkány, a kályha tömegét megtörő formai beugrasztott felső rész, és az ezeket elválasztó, lezáró párkányok. A padka eltérő anyaga megtöri a kályhatest dominanciáját, sőt ki is emeli azt, de a beugrasztott felsőrész eltérő anyagminősége (pl. vakolt felülete) is gazdagíthatja a külső megjelenést. A vakolt felületekbe kis beugrás, kis boltív is kialakítható, ami szintén apró nyűansznyi finomságok ízléses elhelyezését teszi lehetővé ott, ahol a forma megengedi.
Elterjedt stílussá vált az a megoldás, ahol a kályhatest lépcsősen többszörösen eltolt, beugrasztott, sőt egyes részfelületei akár íves kialakításúak.
A kályháról általánosságban
A teljesség igénye nélkül határozzuk meg, hogy mit is jelent számunkra a kályha kifejezés.
A kályha egy olyan falazott építmény, aminek belsejében csőszerű falazott járatok találhatók, amin a tűztérben keletkezett tűz hője (forró füstje) végig halad, mielőtt a kéménybe távozna. Ha ez a járatrendszer megfelelő hosszúágú, akkor a kályha tömege a lehető legtöbb hőt veszi fel a füst áramlásának szabályainak megtartása mellett. Egy átlagos (két-három helységet kifűtő) kályha a 7-8 méteres füstjáratával, a maga 1-1,5 tonna súlyával a mai szabványnak megfelelő ablakok és házfal mellett kb. 10-15 kg fával 15-20 óra hőleadási képességgel üzemel, ahol 2-3 óra alatt melegszik fel teljesen és fokozatosan hűl ki. Ez a hosszan tartó kiegyenlített hőleadás a napi használat mellett tökéletes hőérzetet biztosít az adott helyiségekben.
Központi fűtéses kályha
A mai házak mérete, nyújtott elrendezése újabb követelményeket állított a kályhák kivitelezésében. A központi fűtés igényét, ami által a messzebb lévő szobák is egy kályhával kifűthetők. Közel 20 éve fejlesztjük ez irányú tapasztalatainkat, ahol az „öszvérszerkezet” új technikai megoldásai komoly kihívásokkal bonyolították meg a kályhák hagyományos építési rendjét.
Optimális esetben, amikor két, vagy három szoba falán van a kályha, már ellátta eddig is a központi fűtés igényét, legalábbis az érintett helyiségekben.
A valódi központi fűtéses rendszerek ismertetése előtt egy egyszerű „rásegítés” lehetőségét ismertetnénk, ami arra a kéthelységes esetre vonatkozik, amikor a kályha nem építhető a két helység közé, de jó volna, ha a kályha mögötti helységbe is átfűtene. Itt kell megemlítenünk, hogy a mai kor elvárásainak megfelelően oldalról le szoktuk zárni a kályhákat, hogy ne lehessen mögé látni, ne menjen mögé a por, amit utána nagyon nehéz onnan kivarázsolni. Mindenesetre attól, hogy oldalról lezárjuk a kályhát, valójában ugyanúgy nem építjük rá a hátsó falát a falra, mert az nem szakszerű. Viszont a kályha hátsó fala az hatalmas fűtő felület, aminek hőjét úgy tudjuk felhasználni, hogy alul levegő beáramlást biztosítunk, felül pedig nyitott marad a kályha és a fal közötti rész, és így kiáramlik a hátsó fal által termelt meleg. Ekkor viszont lehet azt a megoldást is alkalmazni, hogy a kályha hátsó falának a meleg levegőjét egy szellőzőrácson át bekényszerítjük a másik helységbe úgy, hogy a kályha tetejénél is lezárjuk a fal és a kályha közötti rést, és a kályha legmagasabb pontján egy szellőző rácson keresztül gravitációs úton hagyjuk, hogy átáramoljon a felszálló meleg levegő.
Ha a kályha fölött van szoba, akkor is alkalmazható ez a megoldás. Ebben az esetben a meleg levegő egy burkolat mögött felfelé is elvihető. Természetesen ezt a megoldást nem minden esetben tudjuk önálló fűtésként alkalmazni, de rásegítésnek, nem használt helyiségnek a kihűlésének megakadályozására egyaránt alkalmas lehet.
Légfűtéses kályhák
Ebben az esetben a kályha tűzterén átfűzünk egy fém hőhasznosítót, aminek külső felületét a tűztérben maga a tűz melegíti fel, ami által a belsejében felforrósodott tiszta levegőt juttatjuk el a távolabbi helységekbe. Ha csak felfelé kell elvinni a hőt, akkor ez a rendszer gravitációs úton is működik, de ha messzebb lévő helységekbe kell eljuttatni a forró levegőt, akkor már a ventilátor használata elengedhetetlen. Ventilátoros levegőelvitel esetén javasolt hőérzékelő automatika beépítése, ami csak akkor indítja be a ventilátort, amikor az már a kívánt melegségű levegőt viszi a távolabbi helységekbe, és ha a hőhasznosítóban lévő levegő visszahűl, akkor kikapcsolja a ventilátort.
Előnye: Ennek a rendszernek az előnye, hogy viszonylag olcsó maga a hőhasznosító, viszonylag olcsók a felhasznált alapanyagok, így a légfűtés plusz költsége töredéke a vizes rendszerekéhez képest. Előnye még, hogy semmilyen veszélyt nem jelent a kályha működésében, hiszen áramkimaradás, vagy a ventilátor elromlása estén is működik a forró levegő áramlása, csak lassabban.
Hátránya: hogy nagy keresztmetszetekben kell elvinni a levegőt, aminek kiépítése és elburkolása utólag nem mindig egyszerű.
Vízfűtéses kályhák
Ezekkel a megoldásokkal már sokkal több probléma van. A legelső, amit meg kell említeni, hogy ezeknek a szerkezeteknek a működését egy kályhás szakember nem képes teljes mértékben átlátni. Egy vizes rendszer beépítve a kályhába egészen más biztonságtechnikai kockázatot jelent, mint a légfűtéses kályha esetében. Itt épületgépész nélkül, aki a beépítés előtt fel nem mérte volna, hogy milyen teljesítményű betét, milyen meglévő rendszerrel, milyen csőszerelési megoldásokkal, milyen biztonsági berendezésekkel lesz házasítva, nem szabad nekiállni a munkának! Sokan ezt akarják kispórolni, pedig ez a tétel eltörpül a kályha teljes költsége mellett, és pótolhatatlan a személyes biztonságunk tekintetében. Rendszeresen előfordul az a szakmai túlkapás, hogy a kályhás saját maga, esetleg egy csőszerelővel „megoldja a problémát”. Ekkor jó esetben „csak” nem fűt annyit a kályha, amennyit fűthetne.
A kályhába építhető vízteres betéteknek több fajtája van teljesítménytől és konstrukciótól függően. Létezik olyan megoldás, amikor a tűztérben egy csövekből hegesztett hőhasznosító van, amiben a víz a tűz melegétől felmelegszik és egy szivattyú segítségével visszük el a radiátorokhoz.
Egy másik megoldás, amikor a tűztér első „járataként” egy dupla falú henger belsejében halad át a tűznek még szinte a lángja, és a dupla fal belsejében lévő csőkígyó víztartalmát forrósítja fel, amit aztán szintén szivattyúval közvetítünk a radiátorokhoz. Ennél a megoldásnál jóval kevesebb vizet, viszont gyorsabban kell továbbítani a szivattyúnak.
Ezeknél a rendszereknél az automatika elengedhetetlen, hiszen a felforrósodott vizet műszereknek kell érzékelnie, ami beindítja a szivattyút és leállítja, ha szükséges. Sokszor felmerül a puffer tartály kérdése is, hiszen a vízből hirtelen kinyert hőt adott esetben érdemes tárolni, hogy akkor legyen felhasználva, amikor az a legoptimálisabb.
Előnye: hogy nagyobb teljesítményű betét is beépíthető, és hogy kis keresztmetszetekben vihető el a meleg víz.
Hátránya: Bonyolult megoldásokat igényel, több szakember összevont munkájára van szükség, ami miatt viszonylag költséges. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy vízteres kályha sose lesz olyan, mint egy hagyományos, mert a vízfűtés egyben vízhűtés is, ami jelentősen csökkenti a kályha hőleadási és hőtartási képességeit, hiszen a kinyert hőt meg kell osztani más helyiségekkel.
Hátránya még, hogy a víz és tűz egymás mellett van, ami a tökéletes megoldásoknál is kockázatként fogható fel, mert egy esetleges meghibásodás, komoly problémákat okozhat.
Hátrányként lehet értelmezni az áramkimaradással, alkatrész meghibásodással (szivattyú) kapcsolatos kockázatokat.
Összefoglalva azokat az elemeket, ami a jó vizes rendszerhez kellenek, a következők:
Gépészmérnök, aki az adott helyzetben felméri a meglévő, vagy a tervezett fűtésrendszert, felméri, hogy milyen hőhasznosítót lenne célszerű beépíteni, vagy tájékoztatja a megrendelőt, hogy az általa kiválasztott hőhasznosító milyen hatásfokkal egészíti ki fűtésrendszerét.
Csőszerelő, aki képes a tervek szerint, a mérnökkel egyeztetve szakszerűen bekötni a hőhasznosítót a fűtésrendszerbe. A konstrukciót illetően sose ő döntsön, és a kályhás sem!
A kályhás szakember, aki szakszerűen körbeépíti a hőhasznosítót. Az ő munkája független a másik két szakemberétől. Ő csak a körbeépítésért vállal és vállalhat felelősséget! A fő elv, hogy mindenki vállaljon felelősséget a saját szakmai hozzáértését illetően!
Kacsasütő a kályhában
Bármelyik kályhatípusba lehet sütőt is beépíteni, így ha már fűtünk, akár sütni is tudunk vele. Sütődoboz létezik öntöttvas és lemez kialakítással, üveges és zárt megoldásokkal.
Annyit azért meg kell említenünk, hogy a sütődoboz viszonylag nagy felületet kivesz a kályha testéből, ráadásul vasszerkezete annyi hőt el is von, hogy emiatt csak könnyített járatrendszerrel párosítható. Emiatt valamelyest kevesebb teljesítménnyel, hőtartással kell számolnunk.
Viszont a sütő kinyitott ajtaja mellett a vasszerkezet hődobként működik, ami a kályha felfűtési tehetetlenségét megelőzve amolyan gyorsfűtésként azonnal adja le hőt.
Csikótűzhely
Talán a régi világ egyik legjobb konstrukciója volt a sparhelt és a kályha ötvözete, ahol a sparhelt platnija a gyorsfűtést és természetesen a sütés-főzést, a kályha tömege a hosszú idejű hőtartó közeget biztosította. Ezeknél az öszvérszerkezeteknél a sparhelten keresztül fűtötték fel a kályhát is egyben, ami a két kályhaegység csak egyszerre történő használatát tette lehetővé. Ha a fűtés fontos szempont, és nagy az alapterület, ahol a csikótűzhely épül, akkor érdemes ezeket szelektáltan használhatóra építeni, hiszen van olyan időszak, amikor nem kell, hogy a kályha felfűtődjön, mert nincs olyan hideg, viszont a sparhelt melegére, vagy a sütés-főzés funkcióra szükség van. Így a kályha belsejét is lehet bonyolultabbra építeni egy nagyobb hatásfokra méretezve. Ugyanis a régebbi megoldásoknál a platni annyi hőt vett ki a tűzből, hogy csak egy egyszerűbb járatrendszerrel megépített kályhát bírt el biztonságosan.
Takaréktűzhely (sparhelt)
Téglából hasznos konyhai fűtő-sütő alkalmatosságot is építhetünk, ami a fém sparheltekhez képest a gyors fűtés és sütés mellett a 3-400 kg tömegével a hőtartást is biztosítja, amolyan kis kályhaként. A tűztérben keletkezett hő alkalmas lehet a sparheltbe épített sütő rész felfűtésére is, de ha a főzés mellett inkább a fűtés a szempont, akkor az amúgy is magasra épített tűztér alá a sütő funkció helyet rövid járatrendszer építhető. Ezzel a megoldással a sparheltünk már kis kályhának is minősül, ami rendszeres használat mellett egy normál (15-25 m2) konyha önálló fűtésére alkalmas.
Ha sikerül úgy megterveznünk konyhánkat, hogy egy tűzhely helyet kapjon benne, egy praktikus bútordarabbal leszünk gazdagabbak. Késő ősztől kora tavaszig amellett, hogy felfűtjük vele a helyiséget, bármit meg is főzhetünk, süthetünk rajta. Akinek már volt dolga sparhelttel, az tudja mennyire más főzni rajta, mennyivel gyorsabban elkészül rajta az étel, mint a hagyományos gázláng felett.
Külső megjelenésében itt is a teljesen látszó felületű tégla, a tégla és vakolt felületek kombinációja és a teljesen vakolt megoldás egyaránt széppé teheti konyhai bútordarabunkat.
A fatüzelésről
Napjaink egyik égető problémája, amiről mindennap szó esik, s mégsem vesszük igazán komolyan, az energiahordozók kimerülésének veszélye, minek hatása legtöbbünket belátható időn belül érinteni fog. A megújuló vagy alternatív energiaforrásokkal már régóta kísérleteznek, tehát nem maradunk energia nélkül, csak az ezekre való átállás folyamatán kell elgondolkodnunk. Legkézenfekvőbb forrásaink egyike például a nap, mint „korlátlan” energiaforrás, aminek mind gépészeti, mind építészeti hasznosítására már sok megoldás létezik. A másik, amiről most mi is beszélni szeretnénk, azok a szerves tüzelőanyagok (biomassza), amelyek a természetből rendelkezésünkre állnak. Ilyen anyag a fa. A fát megfelelő erdőgazdálkodás mellett (ami napjainkra még nem jellemző) folyamatosan lehet kitermelni, ami az ország energia szükségletének egy részét fedezni tudná. Ehhez mi is hozzájárulhatunk azzal, hogy lakásépítésnél, korszerűsítésnél figyelembe vesszük a lehetőségeket, és olyan megoldásokat keresünk, amikkel elősegítjük ezt a folyamatot. Lehet ez egy korszerűen megépített kályha vagy kandalló, ami az esztétikus megjelenés mellett, a lakás hő szükségletét is biztosítani tudja. A legjobb tüzelőberendezés mellett sem elhanyagolható házunk szigeteltségi foka, amire a mai építőipar számos lehetőséget biztosít a szalmától a polisztirolig. Az ésszerűen kialakított szigetelés a gazdaságosság mellett, a lakásban élők biológiai igényeire is figyelemmel van.
A fatüzelés jelenleg versenyképes a gáz és villany adta központi fűtési rendszerekkel, viszont nem automata, tehát élő munkát igényel a fa beszerzése, tárolása, lakásba bevitele. Sokan ezért mondanak le a kályha melegéről. Pedig a kályha melegét nem lehet összehasonlítani a központi fűtéses rendszerek melegével, hiszen a kályha sugárzott hőt ad, ami leginkább a napfény melegére a természetes hőérzetre hasonlít. Éppen ezért van az, hogy két ugyanolyan hőfokú lakásban a kályhával fűtött melegebbnek tűnik, mint a más fűtési megoldású.