Kemencék

Kemencék

437 437 Kályha specialista

Kemence

Mint sok minden a múltból, amit elsősorban kényelmi szempontok alapján hagytunk majdnem elveszni életünkből, úgy a kemence is azon „használati tárgyak” közé tartozik, ami „túlélte az időt”, és aminek népszerűsége ismét reneszánszát éli. Mindig is élt a nosztalgiája ennek az ősrégi sütési módszernek, de valójában nagyjából a „kétezres években” a felsőbb tízezer divatjaként „született újjá” a kemencézés kultúrája. Aztán évről évre egyre többen döntöttek úgy, hogy udvaruk ékeként pont ezt a régi „használati tárgy” hagyományos, vagy megújított változatát válasszák. Robosztus tömegével amúgy is jelentősen eltér a többi „bútordarabtól”: mint egy kisház, a maga több száz kilós építményével végérvényesen beleszól a ház körüli képbe.

A kemence népszerűségét annak is köszönheti, hogy a szép kerti bútor örömteli látványa mellett ismét megerősödött az igény a természetes tűzön sült ételek elkészítése és fogyasztása iránt. Ezzel az igénnyel együtt technikailag és formailag is meg tudott újulni a kemenceépítés. Egyenletes hőelosztásával, a valódi tűz melegével, ízével, illatával, nem vetekedhet semmi. A kemencében sült ételeket nem lehet egy lapon emlegetni a tűzhelyen elkészítettekkel, legyen az lepény, pizza, kenyér, húsok, vagy akár sütemény, kalács. Nyilván ennél a sütési módszernél több élő munka szükséges az automatizált rendszerekkel szemben, de aki kicsit belekóstol a „régi világ” életviteli megoldásaiba, rájön, hogy korántsem akkora áldozatról van szó, mint azt elsőre gondolnánk.

De hát mi is valójában a kemence? Próbáljuk hát definiálni, persze nem tudományosan, hanem a józan paraszti ész által:

A kemence az az egyterű építmény, amely tűzterének tömege az intenzív tüzelésnek köszönhetően felveszi a beletáplált hőt, és ezt a „raktározott hőt” visszasugározva alkalmassá válik arra, hogy benne az étel megsüljön.

Persze ez a meghatározás nem érdekli a megrendelőket. Az ő szemszögükből inkább úgy fogalmazhatnánk:

A kemence az a gyönyörű és praktikus építmény az udvaron, amiben a természetes tűz hője által különleges ízű ételeket tudok sütni.

Természetesen akkor jó egy kemence, ha az előbb említett mondatból a „gyönyörű”, „praktikus” és „különleges” jelzők egyszerre jelennek meg, mert igazi örömet csak ebben az esetben fog okozni az udvari építmény.

Régen a házban lévő gyakran „búbos” sütő-fűtő alkalmatosságot is kemencének nevezték, ami a legtöbb esetben kályhának nem volt az igazi, mert sok esetben járat nélküli, ezért mai szemmel „haszontalan” volt, és több fát is igényelt a kelleténél, viszont a mindennapi használat miatt mindig meleg volt. Mára annyiban változott a dolog, hogy a kályhának a házban, a kemencének az udvaron a helye, néhány kivételtől eltekintve. Ennek egyszerű okai vannak. A fűtésnél a hasznosság lett az elsődleges: minél kevesebb fával minél több hő kinyerése, ami részben a kemencéknél is igény, de a kemence nem bír el bonyolult járatrendszert, így a hasznossága a kemence családján belül, a mesterek munkájának függvényében, egymáshoz képest érvényes elvárás, viszont éppen a konstrukcióból adódóan hulladék fával, és nyáron is, vagyis az otthont nem melegítve látja el tökéletesen funkcióját.

Kerti grillező

A grillezés, mint „kerti elfoglaltság”, legalább olyan népszerű, mint a kemencében való sütés. A füst íze a sült húsoknál, a zöldségeknél egyaránt olyan különlegessé teszi a sült ételeket, ami semmilyen gáztűzhelyen sülttel nem hasonlítható össze. Az olcsóbb, könnyű fémszerkezetből gyártott grillezők mellett mára már megjelentek a komolyabb kidolgozású, igényesen gyártott fémszerkezetű grillezők is, amelyek sok hasznos kiegészítővel rendelkeznek. De aki megteheti, hogy az udvarában a környezethez illő, szépen megtervezett kerti grillező legyen építve, az jól tudja, hogy egy ilyen kerti bútor nem ugyanazt az élményt adja, mint sorozatban gyártott testvérei, főleg, ha a grillező egy szép kemence kiegészítőjeként van jelen.

Tűzrakóhely

Általában a kemencék kiegészítőjeként szokott megvalósulni, gyakran a grillező választható funkciójaként. Ebben az esetben a grillező alatt tűztér van, ami fölé egy fém tálca rakható, ami szelektálja a bográcsozó és grillező használati lehetőségét.

Természetesen igény van arra is, hogy egy különálló tűzrakóhely épüljön, amit körül lehet ülni a nyári estéken, ideális teret biztosítva a családi, baráti beszélgetésekre ugyanúgy, mint a szalonnasütésre, vagy a parázsban süthető ételek elkészítésére, bográcsozásra.

A tűzrakóhelyet ékesítheti a kovácsoltvas bográcstartó állvány, ami, ha egy tengely körül a tűztértől bográcsostól együtt kifordítható, akkor ezáltal a praktikusság és szépség tökéletesen megvalósulhat ennél az egyszerű építménynél.

Formája és burkolata a bontott téglától a műköven át, akár vakolt felülettel kombinálva több megoldással kivitelezhető.

 Nyári konyha az udvaron?

Az a tapasztalat, hogy a kemence építés általában nem áll meg egy kemence felépítésénél. Legtöbb esetben grillező és pult is kapcsolódik az építményhez. A legpraktikusabb megoldás, ha a grillező a kemence mellé kerül, mert akkor a grillező füstje beköthető a kemence kéményébe, így a grillezéskor felszabaduló füstök, szagok nagy része távozik a sütő térből. Ebben az esetben a helykihasználás miatt praktikus a grillező alá bográcsozót, vagy akár sparheltet építeni, aminek füstje szintén a kemence kéményébe köthető. Ilyenkor a grillező és az alá épült bográcsozó, vagy sparhelt egyszerre nem használható, ami általában nem szokott gondot okozni. Természetesen ezek az elemek külön is megvalósíthatók, de mindenképpen a kemence, vagyis a közös kémény közelébe kell, hogy kerüljenek. Gyakran a hűtőgép, és a mosogató is az építmény részévé válik, ami által tényleg egy önálló kinti konyha valósul meg, főleg, ha az egész építmény fölé az építményhez illő, szép tető is épül. Ezekben az esetekben a víz becsatlakoztatása, a szennyvíz elvezetése, az áram bevezetése, kültéri kapcsolók, lámpák helyének a megtervezése nagyon fontos, hogy később ne kelljen bontani, vagy esetleges megoldásokat alkalmazni, ami az építmény szépségének rovására megy.

 Épített sparhelt (takaréktűzhely)

A régi világ konyhai főző alkalmatossága volt a sparhelt, ami elsősorban a központi fűtés, egyben a gáztűzhelyek elterjedésével „ment ki a divatból”. Mára már elindult némi nosztalgikus visszarendeződés, újra vonzó lett sok régi tárgyunk, többek között a sparhelt is. Viszont, ahogy a kemencés sütés kikerült az udvarra, úgy legtöbb esetben ez a főzési megoldás is a lakáson kívül a legnépszerűbb. Egyre többen építtetnek nyári konyhákba, teraszokra sparheltet, legtöbbször a kemence kiegészítőjeként. Ezzel a nyári hőségben a sütés melege kikerül a lakásból, ahol a szabadban a családi együttlét kiegészítő programjává válhat a főzés, miközben figyelni lehet a játszó gyerekre, vagy együtt lehetünk barátainkkal. Ráadásul főzés közben minden hulladékfa elhasználható, és annak ellenére, hogy több figyelmet követel, mint a gáztűzhely, gyakran meglepetést okoz főzési sebességével.

Maga a tűzhely egy samott tűzterű téglaépítmény, látszó, vagy vakolt felületű téglaköpennyel. A szépségét a lábazati indítósor, a kovácsoltvas ajtó, és a felső párkány kialakításával nyeri el.

Gyakran kemence mellé épül, ahol praktikus megoldásként a tűztér füstje a kemence kéményébe van bevezetve.

Füstölő

Ritkán, de előfordul, hogy a megrendelő húsok füstölésének kialakítását is igényli a kültéri „nyári konyhájában”. Ez lehet kisebb húsok, akár hal füstölésére alkalmas plusz építmény, de előfordul az is, hogy a régi, klasszikus füstölő valósul meg a maga méretes építményével, ahol akár egy nagyobbacska disznó szalonnája is elfér. Ezekben az esetekben a kihívást elsősorban a formai megoldások adják, hiszen a füstölő mérete ellenére technikailag és vizuálisan is szervesen kell, hogy illeszkedjen az építménybe, ami nem mehet a szépség rovására. Gyakran előfordul, hogy egy épített sparheltből tüzelik a füstölőt, és a nagyajtó, amin a húsokat ki és betesszük, az a kemence hátsó felületén van kialakítva.

 Kemenceépítés:

Sokan azt gondolják, hogy kemencét bárki tud építeni…

Az első kemencéinknél mi is azt gondoltuk, hogy a kemence olyan egyszerű szerkezet, hogy bárki meg tudja csinálni egy kis jóérzéssel, ügyességgel és figyelemmel. Azért gondoltuk ezt, mert az év nagy részében a kemencénél jóval bonyolultabb szerkezetű kályhákat építünk, és innen nézve tűnt úgy, hogy a kemenceépítés gyerekjáték.

Amióta azonban minden évben többször előfordul, hogy mások által épített kemencéket renoválunk, és látjuk a különféle konstrukciós hibákat, azóta tudjuk, hogy mégsem olyan egyszerű egy szép és jól működő kemence megépítése. És valljuk be őszintén, a „tanulóévek” apróbb hibáiból nekünk is tanulnunk kellett.

Az alapvető igény egy kemencével szemben mindössze annyi, hogy „jó” és „szép” legyen. Ehhez viszont sok mindennek kell teljesülnie. Aki saját maga építi otthon a kemencéjét, az könnyebben barátkozik meg azokkal a hibákkal, hiányosságokkal, amik később jelentkeznek a kemence használatakor, de ha egy szakember építi, akkor ezek a hibák nem lesznek „bocsánatos bűnök”. Nem beszélve arról, hogy annyira nem olcsó dologról van szó, amibe „belefér” egy kis baki.

Az első meglepetés az szokott lenni a kemence építésénél, hogy viszonylag munkaigényes. A kis felületek kidolgozása más minőségű kivitelezést igényel, mint a hagyományos kőműves munkák. Az apró feladatnak tűnő formai ötletek, finomságok, amitől valójában szép egy kemence, meglepően időigényessé teszi a munkát. Így gyakran fordul elő, hogy az otthoni „nyári program”, ami szakembereknek is heteket jelent, csak hónapok után, vagy csak a következő évben tud megvalósulni, elsősorban a megépítésre szánt alábecsült időtartam miatt.

Kemenceépítési stílusok:

Sokan csak a vizuális megjelenés alapján látják különbözőnek a kemencéket, hiszen kívülről lehet tapasztott, vagy csak tapasztottra hasonlító vakolt, látszó tégla, tégla és vakolt kombinációjú, termésköves, stb.

Valójában a működés ad nagyobb különbséget kemence és kemence között. Nézzünk egy-két példát a teljesség igénye nélkül, ahol a kivitelezés és a felhasznált anyagok eltérőségét figyelembe véve emelünk ki egy-két jellemző példát:

Első kéményes, vagy „puttonyos” kemence: A „régi hagyományos kemence” képében él emlékünkben ez a típus. Általában egy épített padkára vesszőfonattal készül egy ramonád (több irányú boltív), amit sárral betapasztva adja meg a kemence tűzterének végleges formáját. Majd az első begyújtásnál a ramonád és az agyagfelület kiégetésével el is készül szerkezetileg a kemence. Általános probléma ennél a típusnál, hogy potyog a belseje, nem ideális a falvastagsága, ami miatt nem gazdaságos, és az időjárás is jobban megviseli, ami miatt rendszeres karbantartást igényel. A megfelelő falvastagságot egy jó ötlettel már régen is megoldották úgy, hogy cserépcsíkokat rakosgattak körbe-körbe agyaggal, amivel ramonád nélkül is meg lehetett építeni a gömbölyödő, visszahajló íves részeket, de ha ez is a külső forma miatt vastag, egyetlen tömör falként van megépítve, akkor ugyanúgy a kevésbé praktikus konstrukciók egyike lesz.

Ha a stílusa alapján szeretnénk „hagyományos” tapasztott kemencét, akkor is érdemes optimális vastagságú samott belsővel, és szigetelt külső falazattal megépíteni. Így formailag lehet olyan, ami egy ősrégi kemencére hasonlít, de konstrukciójában már hasznosabbá, időállóbbá tehető.

Itt néhány szót kell ejtenünk még az alcímben szereplő „első kémény” –ről is, hiszen a tapasztott kemencéket régen legtöbb esetben a tűztértől független „első kéménnyel” építették. Előnye, hogy a „puttony” egy hőcsapda, ahol a sugárzott hőt jól ki lehet nyerni, mivel a „puttonyból” nem egyenesen felfelé távozik a füst, hanem alábukva egy első résen. Hátránya, hogy a kéményen keresztülnyúlva, tőlünk nagy távolságba kell berakni és kivenni a kemencében sülő ételt. Mindez főleg akkor kellemetlen, amikor jól felfűtöttük a kemencét.

– Sima boltíves, vagy „alagút” kemence: Ez az a típus, ami felváltotta a hagyományos vesszőfonatos kemencéket, mert könnyebb megépítési lehetőséget, és a modern elvárásoknak megfelelő anyagok beépítését tette lehetővé. Előnye, hogy a kemence belseje elé nem kerül kémény, így könnyebb az ételt betenni, kivenni, ellenőrizni sütési állapotát. Ennél a konstrukciónál a kémény az öntartó boltívre van terhelve. Szigetelt külső falazattal minimálisra csökkenthető a hőveszteség az első kéményes megoldásúakéhoz képest. Gyakori hiba ezeknél a konstrukcióknál, hogy samott nélkül normál, vagy jobb esetben bontott téglából építik meg a tűzteret, ami nem tűz, csak hőálló anyag. Emiatt a tűztér falazatát kikezdi a tűz, porladni, potyogni kezd el egy idő után, akár a sülő ételbe is…

– Dupla falú kemence: Nagyon sok kemencénél probléma, hogy a tűztér nem dupla falazatú. Így, ha túl vastag a falazat, akkor hőnyelő, ha vékonyabb az optimálisnál, akkor gyorsan felhevíthető, de rövid hőtartású, és a dilatáció általi repedések veszélye is gyakori.

Osztott tűzterű kemence: Mostanában, ahol tehetjük, ezt a fajtát építjük, aminek a lényege a következő. A tűztér ketté van választva egy tüzelő részre és fölötte egy sütő részre, amit egy samott lap választ el. Ilyenkor oldalt megy fel a láng melege, és egyben egy hőcsapdát is képez a samott lap, hasznosabbá téve a konstrukciót. Ebben az esetben a parázs benntartható, és nagyobb mennyiségű étel készítése esetén kis tüzeléssel a megfelelő hő fenntartható, és gyakorlatilag a sütés a kemencében folyamatossá tehető.

A legjobb kemence:

Mivel mi a kályhák építése mellet kezdtünk el kemencéket építeni, így ösztönösen ezeknél az építményeknél is a hasznosságra összpontosítottunk a formai szépség mellett. Sokan nem gondolnak a hasznosságra, pedig sok esetben tapasztalható meg, hogy az épített kemence díszként árválkodik az udvaron, mert a gyakran 4-5 órás felfűtés és az ehhez eltüzelt hatalmas famennyiség gyorsan elveszi a háziasszonyok kedvét a rendszeres használattól, és így ritkán, csupán a vendégek kedvéért, bemutató jelleggel lesz felfűtve.

Ezek alapján írjuk le azt a kemencetípust, amit egy nem létező skálán, mi az első helyre raknánk. Először fogalmazzuk meg, hogy a józan paraszti ész szerint mit várnánk el a „legjobb” jelzőtől.

A legjobb kemence az a kemence, ami a legkevesebb fával, a leggyorsabban felfűthető, jó a hőtartása, karbantartást nem igényelve használható, és természetesen a megrendelő vizuális igényeit is kielégíti.

Ebben a meghatározásban benne van a lényeg, viszont hozzá kell rendelnünk azokat a konstrukciós elemeket, amiktől a gyakorlatban mindez elvárható. Próbáljuk ezeket összeollózni a szakember szemével:

– Optimális falvastagság: Szépek a hagyományos tapasztott kemencék, csak általában a falvastagságuk olyan nagy, hogy nagy tehetetlenséggel rendelkeznek, vagyis mindennapi használatnál nem gazdaságosak, de nem is praktikusak. Ugyanez a probléma vastag téglafalazatú kemencénél, ahol a vastag tömör fal hőnyelőként működik. Igaz, jó hőtartó, de ehhez képest aránytalanul sok fa és hosszú tüzelési idő szükséges. A mi javaslatunk a 6,5 cm-es (kisméretű tégla) falvastagság.

– Samott tűztér: Eltérőek a vélemények a samott tégla használatát illetően, de eddig még csak dilettáns ellenérvvel találkoztunk. Egyrészt természetes anyag, másrészt a tűzállósága révén időállóbb megoldást ígér. Az tény, hogy ha túlhevítjük, akkor süthet alulról, és megégetheti az ételt, de mi minden esetben elmondjuk, hogy úgy érdemes berakni a tűztérbe az edényt, hogy ne közvetlenül érintkezzen az edény alja a samottal, tehát valamivel ki kell emelni, és máris nincs ilyen gond. A samott tűztér, mindamellett, hogy valamelyest növel az építési költségen, de tökéletes hőtartása és tűzállósága hosszútávon megbízható és a leginkább megtérülő megoldás.

– Dupla fal: Szakmailag hasznosabbnak tartunk egy megfelelő vastagságú tűzálló tűzteret, és egy külső szigetelő falat, hogy ami hő termelődik, az benn is maradjon. Az sem baj, ha a külső fal nem szigetelő tulajdonságú, de ha a két fal nem ér össze, akkor már lényegesen gazdaságosabbá válik a kemencénk. Persze, ha a külső fal egyben szigetelő anyag is, akkor még kevesebb hőveszteséggel tudunk sütni kemencénkben.

A dupla fal nem csak a hőtartásban segíthet, hanem így a hőtágulás okozta mozgásokat, repedéseket is el lehet kerülni

Osztott tűztér: Mint már fentebb említettük, előnyös, ha a tűzteret egy samott lappal kettéosztunk, így alul keletkezik egy valódi tűztér, felette pedig egy sütő tér. Ebből több hasznos tulajdonság adódik. Az első, hogy egy „tiszta” felületen tudunk sütni, nem kell a parázzsal, hamuval foglalkozni. A másik, hogy nem kell a parazsat kikotorni, elég a tűzteret jó pár használat után kitakarítani. Ebből még az is adódik, hogy ha nem kell kikotorni a parazsat, akkor jelentős hőt tartunk benn, és takarítunk meg. Ez a konstrukció azt is lehetővé teszi, hogy ha nem sikerült eléggé felfűteni a kemencét, akkor utólag ezt még lehet pótolni. Nagy vendégség esetén pedig akár többször is rá lehet segíteni a kihűlőben lévő kemencénk hőtartására biztosítva ezzel a folyamatos használatot.

– Zárható kémény: Elsősorban a lemezből és szögvasból készített kovácsoltvas ajtók miatt érdemes a kéménybe egy pillangó szelepet beépíteni, mert az ajtó vetemedhet, és nem lehet a felfűtött kemencét elzárni, ami miatt hamarabb kihűlhet.

A „pont ilyet akartam” érzése

A lényeg mindig az, hogy olyan kemence legyen megépítve, amit kérnek. Még akkor is, ha a mester számára nem a leghasznosabb, vagy nem a legszebb kemence lesz. Mi minden esetben elmondjuk a lehetőségeket, előnyöket, hátrányokat, de a megrendelő dönt. Ha az épített kemence szerkezetileg és formailag olyan lesz, amit a megrendelő szeretett volna, és emellett optimálisan működik, akkor lesz igazán öröme benne.

Mivel tüzeljem?

Kemencéknél és sparhelteknél is egyaránt az a lényeg, hogy száraz legyen a tüzelő, és kevésbé fontos, hogy keményfa legyen. Őseink venyigével (szőlővessző), a fákról lemetszett és félrerakott vékony ágaival tüzeltek, végül is a hulladékból nyert hőt hasznosították.

Maga a tüzelés technikája akkor jó, ha gyorsan ellobbanó, és tökéletesen égő tüzelőnk van. Nem előnyös nagy rönköket rárakni, mert amíg teljesen be nem gyullad, addig csak füstöl, és a hőleadása is kisebb, mint a vékonyabb anyagú tüzelőké.

Hibák és bosszúságok a kemencéknél

Túl sok idő kell a felfűtéshez: Már említettük, hogy sok építmény azért nincs rendszeresen használva, mert egész egyszerűen nem praktikusak. Kétségtelen, hogy a kemencében sült étel össze nem hasonlítható a sütőben készültével, de ha ezért több órát kell tüzelni, akkor egy idő után meggondolja az ember, hogy mikor fog bele egy kemencés sütésbe. A jól méretezett kemencében egy-másfél óra a maximális tüzelési idő. Ahol ennél több idő szükséges, ott előbb-utóbb ez probléma a használat rovására megy.

Túl sok fa kell a tüzeléshez: Az előzőekkel összefüggésben, a sokáig tartó tüzelés sok fát emészt fel. Ahol nincs hulladék fa, ott hamar elgondolkodik az ember, hogy mennyibe is kerül egy „kerti tréfa”.

Repedezik a fala: Általános kemence betegség. A szimpla falazatú kemencéknél nagyon gyakori jelenség, ahol a tűztér egyben a külső fal is, és a hőtágulást ez a szimpla fal nem minden esetben tudja repedés nélkül felvenni. Ha elég vastag, akkor igen, de akkor meg nagy lesz a hőveszteség a tüzelésnél.

Repedezik a fal akkor is, ha a kemenceajtóra van terhelve a tűztér, vagy a külső fal. Itt is a hőtágulás okoz problémát. De ugyanilyen tüneteket produkálhat, ha a tűztérre egyből ráterheljük a külső köpenyt, ami, ha például fugázott téglával van borítva, akkor ez a megoldás már kevés hőtágulást sem bír el repedések nélkül.

– Szétfagy, felfagy: Ha nincs tető a kemencén, akkor a külső köpeny hőtágulásakor keletkezett repedésekbe víz folyhat, ami télen fagyást és még csúnyább repedéseket okozhat, ami felgyorsítja a kemence felület szétporladását.

Fagyási kárt okozhat az is, ha a kemence alulról vizesedik, és télen felfagy. Leginkább problematikus az ytong téglából épített lábazat, ami alá minden esetben kell vízszigetelő réteget rakni az alapra. Ha ezt nem tesszük meg, akkor hiába burkoljuk utólag szilárd burkolattal, jó minőségű ragasztóval, évente fogja ledobni magáról ezeket a felületeket.

– Potyog, málik a tűztér belseje: A hőtágulástól még a legjobban megépített kemencéknél is előfordul ez a jelenség, ami, ha kimozogta magát az építmény, akkor megszűnik. A tapasztott kemencéknél, már gyakran állandósul ez a probléma, mert kiégett belső felület is mozoghat, és a hőtágulástól az agyag belső részeiből kiporlik az apró réseken. Ha nem tűzálló téglából van a tűztér, akkor is potyoghat a felület, mert a tűz folyamatosan eszi meg, bontja le a tégla felületét, ami kellemetlen, ha étel van alatta. Ennél az esetnél van olyan tűzálló habarcs, ami meghosszabbítja tűztér életét, és egyben a potyogást is megszünteti, de lényegesen egyszerűbb megoldás, ha tűzálló anyagból van a tűztér.

– Kell-e bele üveg? Alapvető kérdés az interneten tájékozódó megrendelőktől, hogy legyen-e az aljában üveg? Ilyenkor mindig mosolyogva mondjuk el, hogy ez meglehetősen a régi idők technikája, mert régen, amikor már üvegben lehetett dolgokhoz hozzájutni, akkor sem volt mindenhol üvegvisszaváltás, és a jóérzésű ember az üveget nem dobta ki, inkább beépítette a kemence tűzterének az aljába, mert tömörebb anyag, mint az agyag. De a samott tégla optimálisan vastagságú beépítése nem csak időt állóbb, mint az üveg, hanem pont az optimális vastagsága miatt nem lesz a kemence aljába építve egy hőnyelő közeg, ami időben és fűtőanyagban is elveheti a lelkes tulajdonos kedvét.

Kiegészítők

Ajtók:

Kemenceajtót kovácsoltvas kivitelben saját igény szerint gyártunk le.

Csappantyúk:

Pillangószelepeket gyártunk le igény szerint kemencébe kéményelzárónak. Ilyen pillangószelepre van szükség akkor is, ha épített sparheltnél a sütő és a főző funkciót szelektálni akarjuk.

Kemence- tartozékok beszerzését és legyártását vállaljuk:

– sütőtálcák,

– saválló, zsírelvezetős grillrácsok

– tepsik és azokat a kemencében tartó sínrendszerek

– kemencehőmérők

KÁLYHA

RENDELÉS

Kapcsolat

Cím : Rácalmás
Telefon : 06 70 940 3615